A nagymamám rendszeresen zajnak titulálja a zenét, amit hallgatok. Igen, odavagyok az elektronikus zenéért, amit ő természetesen sosem fog értékelni, ezért egy ideig titkoltam előtte, hogy jelentkeztem egy DJ képzésre, ami hamarosan kezdődik. Ami a legfontosabb, hogy ez a tanfolyam külföldön, Hollandiában lesz. Ott több esélyem is lesz majd betörni a piacra valószínűleg. A barátaim szerencsére támogatnak benne, bár azt állítják, nagyon fogok nekik hiányozni. Hát ők is nekem, az biztos. Imádok velük bulizni járni és mindig ott voltak, mikor amatőrként klubokban mutathattam be a DJ tehetségemet. Igaz, ezeken a bulikon körül-belül százan, ha voltak, de mindig hatalmas élmény volt kipróbálni magam és nem csak otthon bütykölni a berendezést.

A múltkori bulira meghívtam a szüleimet is, akik azért fogékonyabbak az újdonságokra, mint a nagyi. Igaz, hogy nem álltak be tombolni a tömeggel, de jól esett látni, hogy ott állnak mellettem a pódiumnál és biztatnak, hogy valóra válthassam az álmomat. Ők segítettek abban is, hogy Hollandiába mehessek kitanulni a szakmát. Apa hallott az egyik ismerősétől erről a lehetőségről és azonnal írt nekem egy SMS-t, hogy elújságolja a dolgot. Emlékszem, épp az egyetemen ültem egy előadáson és konkrétan kirohantam a teremből, hogy felhívhassam, annyira megörültem a hírnek. Az egyetemet azóta szerencsére sikeresen befejeztem, de nem tudtam mit kezdjek az életemmel utána. A szüleim támogatása azonban sokat segített abban, hogy eldönthessem, a hobbimnak szeretnék élni és abból megélni.

Egyre közeledett a kiutazásom napja, ezért a nagyi elé kellett állnom, hogy neki is elmondhassam a hírt. Azt gondoltam, ő hülyeségnek fogja tartani a tervemet, de nagyot tévedtem. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta, nagyon jó ötlet, hogy valóra akarom váltani az álmomat és megölelgetett; majd mondta, hogy természetesen nagyon fogok neki hiányozni és bár sosem fogja megérteni, mit eszek ezen a “gépzajon”, de ha én ezzel akarok foglalkozni, akkor ő teljes erejével támogatni fog engem benne. Nagyon meghatódtam, hogy ilyen őszintén elmondta a véleményét a dologról és szomorú voltam, amiért egy időre itt kell hagynom a családomat, akiknél jobbat nem is kívánhatnék magamnak.

fogkő eltávolításPár héttel az indulás előtt elkezdtem összeírni, mi mindent kell majd magammal vinnem külföldre. Közben átjöttek párszor a barátaim egy kis közös zenélésre, néha még nagyi is odaállt az ajtóm elé és hallgatta a ritmust. Mivel mindent el akartam intézni, mielőtt elutazok, ezért úgy döntöttem, elmegyek még gyorsan a fogorvosomhoz a fogkövemet leszedetni. Mikor felhívtam a rendelőt, tájékoztattak, hogy sajnos már nem tudnak az indulásomig fogadni, mert telve vannak. Mivel Hollandiában aztán végképp semmi kapcsolatom nem volt, főleg nem fogorvosok terén, elkezdtem Budapesten kutatni, hátha valahol kapok hamarabb is időpontot. Egy II. kerületi fogorvosi klinika ahol van fogkő eltávolítás is, szerencsére tudott engem fogadni. Megörültem, hogy ilyen közel hozzánk találtam egy rendelőt, ahol elvégzik ezt a kezelést. Bíztam benne, hogy jól választottam és nem történik semmi, ami keresztül húzná az elképzeléseimet.

Egyre idegesebb lettem, ahogy közeledett a kiutazásom időpontja. Megpróbáltam több időt együtt tölteni a családdal és törekedni arra, hogy jó emlékekkel távozzak itthonról. Még volt pár amatőr fellépésem hátra, így szabadidőmben még azokra próbáltam gyakorolni kicsit. A legtöbbször hiba nélkül sikerült végigjátszanom a szettet, de a stressz miatt párszor rontottam is, ami egyre feszültebbé tette a hangulatomat. Az egyik fellépésen is becsúszott egy hiba, ami elvileg senkinek sem tűnt fel, de én nagyon rosszul éreztem magam miatta és azon járt az agyam, hogy talán nem is nekem való ez a szakma és nem értem, miért erőltetem ennyire. Aztán a nagymamám nyugtatott meg és ráébresztett, nem is lehet mindent tökéletesen csinálni. A kudarcok faragnak minket olyanná, amilyenek vagyunk, egy kis botlás nem a világ. Jól estek a szavai számomra, aznap végre gyomorgörcs nélkül tudtam elaludni és nem is ébredtem fel éjszaka, mint az előtte lévő hetekben oly sokszor.

Elérkezett a fogorvosi kezelés időpontja is, így elmentem a klinikára. Szerencsére nem sokat kellett várnom, hamar fogadtak. A rendelőben az orvos nagyon készséges volt, elmagyarázta nekem, hogyan dolgoznak és miképp zajlik náluk a fogkő eltávolítása. Elmondta azt is, hogy fájdalommentes lesz a beavatkozás és igaza is volt, ám az nem csak fájdalommentes volt, hanem meglepően gyors is. Eddig általában mindig féltem a fogorvosnál, de most ez a félelem eltűnt, megnyugtatott a doktor közvetlensége és precízsége is. Örültem, hogy a nagy út előtt sikerült ezt a kis procedúrát is elintéznem és ráadásul egy ilyen korrekt helyen.

Miután hazaértem a fogorvostól, még gyorsan átolvastam az összeírt listámat, hogy minden szükséges dolgot bepakoltam-e a bőröndjeimbe. Mivel két nap múlva indult a gépem, a családom minden időt velem szeretett volna tölteni és ez nekem sem volt ellenemre. Aznap este a közös vacsora után leültünk egyet társasozni, majd anyuék kérésére lejátszottam azt a szettet, amit első alkalommal a holland iskolában is szeretnék majd bemutatni a közönségnek. Szerencsére pozitív visszajelzéseket kaptam tőlük és még nagyi is azt mondta, hogy tetszett neki. Bár szerintem ő csak kedves akart lenni, de jól esett a támogatása. Sokáig fennmaradtunk az éjjel és rengeteget beszélgettünk. Elmeséltem nekik a félelmeimet, hogy mitől tartok odakint. Nagyon nehéz ilyen messzire és sok időre elszakadni a családtól, azt hittem, majd könnyebben fog menni. Amíg otthon lakik az ember, nem is érzi, hogy mennyire fontos neki az otthon melege és a család közelsége.

Mikor elérkezett a nagy nap, apa keltett reggel és könnyes volt a szeme. Eddig csak egyszer láttam őt sírni egész életemben és sosem gondoltam volna, hogy másodjára miattam fog majd. Átölelt és azt mondta, iszonyatosan fogok nekik hiányozni. Nehéz volt elhagyni a házat aznap. Az utolsó közös ebéd után mindhárman jöttek velem a reptérre. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz majd a búcsú. Eléggé meg voltam szeppenve, mert ritkán láttam a családot ennyire érzelmesnek. Az utolsó percekben, hogy ne sírjunk, megpróbáltunk semleges dolgokról beszélgetni. Mivel nagyi mondta, hogy újra szeretné csináltatni a fogprotézisét, bátran ajánlottam neki azt a fogászatot, ahol én voltam a fogkövem eltávolítása miatt. Még gyorsan megölelgettük egymást, majd el kellett indulnom becsekkolni. Sokáig integettünk egymásnak, majd egyszer csak elnyelte őket a tömeg. Hirtelen nagyon elveszettnek éreztem magam, de telve voltam reményekkel is. A repülőút hamar eltelt, zenét hallgattam közben, természetesen elektronikusat, hogy hangolódjak az elkövetkezendő hónapokra. Mikor megérkeztem Hollandiába, már inkább felszabadultságot éreztem, mintsem aggodalmat vagy kétségeket. Úgy éreztem, most enyém a világ és végre annak élhetek, amit imádok!