Mostanában sokszor írok dalszövegeket.

Sajnos a zenéhez magához nem értek, illetve amihez igen, azt általában nem szokták zenének nevezni (főleg elektronikus cuccokat hangszerelek.) Ugyanakkor mióta összejöttem egy karmesterrel, azóta kicsit megváltoztak a zenéről alkotott fogalmaim. Ő nagyon összetett zenékkel operál: lenyűgöző látni, hogyan irányítja a hangokat pusztán egy kézmozdulatával. Akkor szerettem belé, amikor az első klasszikus zenei koncertre mentem el a legjobb barátnőmmel. Ott állt a színpad közepén, körötte hangszerek, amiknek a nevét sem tudtam – és amikor megindult a keze egy íven, a zene áradó ereje végigzuhant a testemen. Olyan tekintélyt sugárzott a háta és tarkója, hogy amikor megfordult, meg sem lepődtem az arcán: hogy a vonásai szilajak voltak és olyan erőt sugároztak, miközben a színpadon állt, hogy szinte elsodorta még a kottát is.

Dávid körött a zene mozgékony kis lénnyé változott, lélegzett vele együtt, mint egy parazita, élősködött a testén, és ez annyira lenyűgözött, hogy tudtam, hogy muszáj lesz beszélnem vele. Miután a zenekar meghajolt, lerohantam a lépcsők között, és könyörögtem a biztonsági őröknek, hogy hagyjanak vele beszélni. Ő hallotta bentről, milyen kedveseket mondok, és milyen szenvedély van a hangomban. Elhúzta a függönyt, a vonásai ekkor már fölpuhultak, mint tavaszi esőzés idején a vetés, olyan volt. Nem kaptam levegőt a szívdobogásomtól. Közelebb lépett, szólt az őrnek, hogy most már rendben vagyunk, rábízhat.

Már akkor egyértelművé vált, hogy minden meg fog változni, ha beengedem őt az életembe. És nem csak a zene…

Közös létezésünk első állomása, mely nem ment zökkenőmentesen, a házvásárlás volt. Dávid mindenképpen organikus dolgot akart – napelem rendszert telepíteni a tetőnkre. Én ennek ellene voltam anyám régimódi nevelése miatt, minden ilyen újítástól rázott a hideg, nem tudtam mit kezdeni vele, hogy rám akar erőltetni olyan dolgokat, amiket nem ismertem, a napelem rendszer is ilyen volt. Aztán persze hozott nekem cikkeket, a napelemesrendszerek.info oldaláról, kinyomtatta, bekarikázta a lényeget is, hogy ne legyen számomra túl nagy erőfeszítés – miközben a cikkeket olvasgattam, azon gondolkodtam, biztos nagyon okosak ezek az emberek, akik a napelemről ilyen szakmai olvasmányokat írnak, és képzettek, sőt, hozzáértők egyaránt. (Az önirónia fontos meglehetősen.)

Aztán a linket is megkaptam, így még több fontos, hasznos dolgot olvashattam a napelemekről. Nagy segítség volt ez számomra, mert miközben ezekről a megújuló erőforrásokról olvastam, néhány dolgot Dáviddal kapcsolatban is megértettem. Megrendítő volt a tudat, hogy ezek a napelemek mennyit jelentenek neki. Aznap este, míg ő koncertezett, bekuckóztam a pulóverébe, és rájöttem, hogy az egész gyerekkorát kiolvashatom a napelemek iránti rajongásából. Apukája mérnök volt – ezt összeegyeztettem azzal, hogy ennyire érdekelte őt ezeknek a gépeknek a működése. Okos férfi volt, de folyton csalta a feleségét – minden nőben a megújulás lehetőségét kereste.

Aznap este eldöntöttem, hogy beadom a derekamat. Legyen napelem rendszer a tetőn!

Meghatott, hogy mától jó embernek mondhatom magam, mert egy ilyen döntést, amely ráadásul szemben áll a saját elképzeléseimmel… miatta. Meg, mert rájöttem, ezekből a pazar cikkekből, hogy a napelemmel egy csomó pénzt meg lehet spórolni, azon felül természetesen, hogy a természetre jótékony hatással bír. Szóval büszke voltam, amikor Dávid megjött, levetette a cipőjét, és én úgy ugorhattam a nyakába, hogy „akarom a napelemet, kicsim!”.

Nagyon boldog volt, még aznap ajánlatot is kért a napelemesrendszerek.info oldalán. Nem sokkal később már a napocskától nyertük az energiát, és nem is tudtam, mennyivel másabb az a meleg. Dáviddal aztán elváltak útjaink, mert kiderült, hogy valójában egy unalmas fráter, aki ráadásul még ripacs is. De a házat a napelemmel szerencsére én kaptam meg a válás alkalmával, mert több pénzt tettem bele a vásárlásnál.