Huszonöt évet éltem le úgy, hogy az én családomban soha senki nem szervezett semmilyen nagyobb összejövetelt vagy bulit. Semmit. A szülinapokat lopva ünnepeltük, csak egymásnak átadva valami apró ajándékot, aztán mindenki ment a maga dolgára. Tortával, piával csak a legszűkebb körben ünnepli nálunk mindenki. Ezt mindig is bántam, és mindig rágtam a szüleim fülét, hogy végre egyszer csődítsük össze az egész brigádot, hívjuk meg a legutolsó, soselátott rokonainkat is, aztán csapjunk egy igazán jó mulatságot.

Én nem tudom végül miért, de belementek, amikor bátyám felvetette, hogy ő vállalja a megszervezését az egésznek, sőt elhívja egy ismerősét is, aki remek dj – állítólag. Senkinek nem volt ínyére egy dj, de azt gondoltuk, ha tényleg lebonyolítja az egész partyt, hát akkor hadd legyen ő a felelős a zenéért is. Az ő baja, hogyha nem látja be, hogy egy bizonyos kor felett az emberek nem szívesen hallgatnak technót meg olyan zenéket, amiben egy lapos ütemre valami kattogó gáztűzhely hangja van ráillesztve.

Lényeg a lényeg, nekilátott a szervezésnek, és az egész család rábólintott a kerti partira. Sőt, még ez a híres neves dj is. Elég az hozzá, hogy mindent elintézett, alig akartam elhinni.

Kitaláltuk, hogy grillezni is kellene, s apám, be is vállalta, hogy majd ő süti a húsokat, méghozzá gázpalackokra kötött kerti sütőkkel, mert régóta nem tudja, mihez kezdjen a palackkal ami hátul árválkodott a garázsban.

Úgy nézett ki, hogy összesen leszünk vagy húszan, de ez a szám még nagyobbra rúghatott, mivel szóltunk minden szomszédnak, hogy talán kicsit hangos lesz a mulatság, de ha van kedvük jöjjenek át ők is. Így azért könnyebb, mintha ránk hívnák a rendőröket.

Rengeteg tálca sör, sok-sok grillhús, zöldség, borok, meg tényleg minden, amit csak el lehet képzelni egy ilyen partihoz. Tesómmal lebonyolítottuk a bevásárlást, két bevásárló kocsit töltöttünk meg színültig italokkal meg kajákkal. Anyám újra leegyeztetett minden rokonnal, hogy biztosan jöjjenek, meg ugye időben, mert azt jól tudta, hogy notórius késők is bőven akadnak ebben a családban. Apám pedig szorgalmas és talán kissé maximalista ember lévén elmosott minden tálat, edényt, evőeszközt, amikre csak szükség lehet a nagy napon. Előkészítette a grillsütőt, s úgy döntött – hála a magasságosnak –, hogy a bulit megelőző napon kipróbálja, hibátlanul működik-e. Szó ami szó, hibátlannak hibátlan lett volna, a sütő nem hagyott kívánnivalót maga után. Nem úgy, mint a gázpalack, ami az apám emlékezetében őrzött mennyiséghez képest jóval kevesebb gázt tárolt már magában. Éppen annyit, hogy apám meggyőződhessen, a sütő működik, a palack pedig kifogyott.

Na, ment is a kapkodás persze. Egy nappal a buli előtt szereznünk kellett volna egyet. Forródróton érdeklődtünk minden meghívottól, hogy tudnak-e hozni. Körbekérdeztük a szomszédokat, nem volna-e kölcsön, de hiába. Manapság alig használ ilyet valaki.

Úgyhogy nem maradt más, mint az internet. És láss csodát, rábukkantunk egy helyre, akik gázpalackok cseréjével, szállításával foglalkoznak. Gyorsan felhívtuk őket, és elmagyaráztuk a helyzetet. A vonalban lévő személy rendkívül segítőkész volt, és elmondta, hogy nincs semmi gond, és meg tudják oldani a kiszállítást másnap reggelre is akár, sőt el is szállítják a régebbit. Miután megtudtuk, hogy milyen kellemes áron csinálják mindezt, azzal a jóleső érzéssel beszéltünk meg mindent, hogy a felelőtlenségünknek nincs nagy ára, mert szinte bonyodalmak nélkül sikerül hozzájutnunk egy propánbután palackhoz.

Másnap tényleg megérkezett, és gyorsan le is cserélték őket. Apám újból beizzította a sütőt, ami még mindig hibátlanul működött, és ezúttal a gáz híján sem voltunk. Így vártuk tehát a vendégeket, ezerféle pácban forgatott hússal, zöldségekkel, amiket apám Pazar módon készítettel el.

A buli egypár óra után már egészen elképesztően jó hangulatban zajlott, a bortól megmámorosodott már a legmorcosabb tekintetű, távoli rokon is, és lassan mindenki twistelni akart, mert az átlagéletkor alapján a résztvevők jelentős része még inkább Fenyő Miki dalain nőtt fel. Így adódott, hogy amikor megtudták, hogy bátyám barátja azért van ott, hogy elrontsa a bulit az elektronikus zenével, valahogy mindenki itatni kezdte. Nem azért, mert megkedvelték, hanem azért, hogy eszébe se juthasson berakni valami szörnyűséges techno zenét, mert az kábé a buli végét jelentette volna.

Nagyon jó buli lett végül, amit a mai napig emlegetnek a családban. Félek, hogy nemcsak az első ilyen volt, hanem az utolsó is. De annak örülök, hogy mi szerveztük meg, legalább emlegetni fogják. Akárcsak a dj srác, aki szerencsére olyan hamar elaludt a sok belétöltött italtól, hogy nem kellett végighallgatnunk egyetlen számát sem.