A múltkor már írtam Zoliról, egy barátomról, aki elektronikus zenével foglalkozik. A bulink nagyon jól sikerült, Zoli az esemény óta már hébe-hóba fellép a városban, egyelőre kisebb helyeken, de ki tudja, mi lesz belőle?

Ha szabad az estém, akkor elkísérem a fellépéseire, mert sokszor érdekes emberekkel találkozom.

A minap például, megismerkedtem egy motoros lánnyal, Szilvivel, aki sokat mesélt a hobbijáról. A motorozás már régóta érdekel, a bátyám, Bandi pár éve elkezdte űzni e sportot. Emlékszem, legalább fél évébe tellett, hogy megfelelő bukósisakot válasszon magának. Egyszer-kétszer én is elkísértem a különböző üzletekbe bukósisakot próbálni. Végül aztán a legjobb barátja révén akadt rá a megfelelő fejfedőre.

Mikor ezt elmeséltem Szilvinek, ő is megerősítette, hogy a bukósisak a sport egyik sarkalatos pontja, nem csak a biztonság, a viselhetőség miatt is.

Mutatott egy oldalt a telefonján, ahol összeszedték az összes paramétert, amit figyelembe kell venni a választáskor. Szilvi azt mondta, bármelyik motoros üzletben segít az eladó, de az a legjobb, ha már én magam is tisztában vagyok az igényeimmel. Mondta, hogy mielőtt kiválasztotta volna a saját bukóját, kölcsönkérte a hasonló fejméretű ismerőseitől a saját fejfedőjüket, és mindegyikkel ment pár kört. Így már be tudta lőni a sisak számára ideális súlyát, konstrukcióját, stb.

Érdekes volt hallgatni, ahogyan beszélt a dologról, egészen olyan volt, mint a bátyám. Valamiféle belső lelkesedés hajtotta, ami a hangját is áthatotta. Egészen izgatott lett, belelovalta magát az egészbe.

Szegény Zoli fellépéséből alig hallottam valamit, szinte az egész időt átbeszélgettük Szilvivel. Igaz, már kívülről fújom a szettjét, és még hányszor fogom hallani…

Mikor Zoli befejezte a zenélést, úgy döntöttem, megmutatom Szilvinek a törzshelyünket, mert kiérdemelte. Így mind a hárman átvonultunk pár utcával arrébb, abba a kocsmába, ahova még gimnazista korunkban kezdtünk el járni.

Nem is egyeztettünk semmit Bandival, mégis pont ott volt néhány barátjával. Nagyon megörültem ennek, mert az este folyamán már megfogalmazódott bennem párszor, hogy be kéne mutatnom őket egymásnak. Bandinak lehetne végre egy normális nője…

Szóval leültünk a bátyámék asztalához, bemutattam őket egymásnak, és hozzátettem, hogy szerintem egy csomó közös témájuk akad, megkértem Bandit, hogy mesélje el, hogyan sikerült végül bukósisakot találnia magának. A bátyám szeme rögvest felcsillant, elvégre az egyik kedvenc témájáról beszélhetett, felkérésre!

Nem bírtam visszafojtani a vigyorgásom, nagyon kíváncsi voltam, mit kezdenek egymással.

Egy kicsit még üldögéltünk Zolival, beszélgettünk a zenéről, aztán leléptünk. A többiek számára még javában zajlott az este, mikor mi távoztunk, így fogalmam sincs mi lett Bandival és Szilvivel. Mikor elköszöntünk tőlük, épp elmélyülten vitatkoztak valamin.

Persze kérdezgettem Bandit másnap, hogy mi történt, de csak titokzatosan mosolygott, és nem válaszolt. De tegnap kiderült, hogy motorozni megy egész hétvégére, és noha ezt sem volt hajlandó elárulni, de erős a gyanúm, hogy Szilvivel közösen tervezik a hétvégét.

Majd meglátjuk mi lesz, mindenesetre, ha egyszer én is motorozásra adom a fejem, már mindent fogok tudni a megfelelő bukósisakválasztásról.